9. fejezet/Ash

    -Hali!- köszöntünk egyszerre. -Mit csináltok? -folytatta érdeklődve Kate.
    -Lily épp most akar valmi fontosat elmondani. -válaszolt Vic.
    -Tényleg? Akkor mondd!- mondtam.
    -Szóval, emlékeztek, mikor a múltkor prefi gyűlésen voltam?
    Engem kivéve mindenki tudta, hogy miről van szó.
    -A szünet előtt két nappal lesz egy karácsonyi bál. -jelentette be Lily.
    -Úristeeen!-üvöltötte Vic vidáman. -Úristen.-ismételte magát kissé szomorúbban.
    -Mi a baj? -kérdezte Lil.
    -Ki lesz a kísérőm?
    -Azért szóltam, hogy legyen időtök intézkedni, és megtalálni a megfelelő kísérőt. Bár úgy néz ki, egyikünknek nem igazán kell gondolkodnia. -mondta vöröske, mire mindenki engem nézett.
    -És még a mai konyhás jelenetről nem is tudtok. -mondta Kate.
    ...

    Miután mindent megtudtam Kate és Sirius kapcsolatáról, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk, és sétálunk egy kicsit, így felvettem a szövetkabátom, egy sapit, egy kesztyűt, és a Griffendéles sálam. ( http://www.polyvore.com/walk_ash/set?id=67778848 )
    Már jó ideje sétáltunk, amikor Lily furcsa hangot adott ki. Nem értettük, hogy mi történt, amíg minket is eltalált egy-egy hógolyó. Megfordultunk, mejd a Tekergőkkel találtuk magunkat szembe, de egyikük nem volt ott, azt hiszem Peter(?).  Amint megláttuk őket, ellentámadásba kezdtünk. Engem Sirius vett üldözőbe. Nem volt valami kellemes, mikor a jéghideg hóban találtam magam. Egy ideig csak dobáltuk egymást, egészen addig, míg valami nagyon, de nagyon hideget éreztem a hátamon, majd rájöttem, hogy egy bazi nagy jégdarab az.
    Váá! Segítsééééééééééééééég! Valakiiiiiiiiiii! -rohantam, és bebújtam Remus mögé. -Víí ez nagyon hideg.
    Szerencsémre Lily és Kate segítségemre sietett, és Siriust ledöntötték a lábáról.
    -Segítenél? -kérdeztem Remust, miközben levettem a kabátom. -Szedd ki légyszi! -kértem.
    -Oké, de szólok, hogy a kezem hideg. -mondta.
    -Nem baj, a jégnél csak melegebb lehet.
    Benyúlt a felsőm alá, és amint ujjai hátamhoz értek, rögtön libabőrös lettem, és akármennyire is hidegek voltak ujjai, rögtön átjárt a melegség.
    -Köszönöm. -mondtam, miközben visszavettem a kabátomat.
    -Nincs mit. -válaszolta kissé kipirulva.
    -Öhm, nincs kedved sétálni? -kérdeztem, és el sem tudtam hinni, hogy tényleg kimondtam.
    -Ami azt illeti, van. -mosolygott rám.
    Ez jó jel, nem? Elindultunk.
    Már egy kis ideje sétáltunk némán, és ez kezdett kissé kínos lenni. Remus törte meg a csendet.
    -Mi újság?
    -Öhm, hát, semmi. Veled? -kérdeztem furán.
    -Na jó, ez elég gáz volt. - mondta, és mindketten kuncogtunk egyet.
    -Figyelj, -kezdtem -Lily mondott valamit, ami nagyon érdekelne, hogy igaz-e.
    Megálltunk, majd egymással szembe fordultunk.
    -Kérdezz nyugodtan.- nézett a szemembe.
    -Szóval, azt szeretném tudni, hogy...- mondtam volna tovább, de Remus belém folytotta a szót. Puha ajkai enyémekhez értek, majd gyengéden, de határozottan csókolni kezdett. Karjaimat nyaka köré fontam, Ő pedig derekamra csúsztatta kezeit. Pillangók, mit is beszélek? Egy egész állatkert tombolt a gyomromban. Nem tudom hogy mennyi ideig tartott csókunk, de nem is érdekelt. A világ megszűnt létezni körülöttem. Csak Ő volt számomra. Lassan szétváltunk, és kissé hátráltam, hogy láthassam az arcát. Borostyán színű szemeibe néztem, melyben saját tükörképemet láttam.
    -Szóval igaz.- szóltam boldogan.
    -Nagyon úgy tűnik. Tudod, én is hallottam valamit Lilytől, és én is hasonlóképpen voltam a dologgal, mint te. De ezek szerint ez is igaz. -mondta fülig érő szájjal.