7.fejezet

Sziasztok! Mától ennek a történetnek van egy testvértörténete, ami az új lány szemszögéből íródik. Ennek meg van az oka. A másik sztori az előző nappal kezdődik. Remélem tetszeni fog nektek ez is, és a másik is, aminek 7.fejezet/Ashley cím szó alatt található majd.
_______________________________






Ma érkezik meg az új csaj, és mint prefektusnak, nekem is ott kell lennem a fogadásánál, csakúgy mint Remusnak, és a többi prefinek. Legkevésbé a mardisok várják őt. Ki mások, ha nem az a remek ház kedves diákjai?!
A neve, mint megtudtuk Ashley Montgomery, és félvér. Szóval a mardekárosok valószínűleg nem fogják szívlelni őt.
Már itt is van!
Na, nézzük. Nem alacsony, de nem is túl magas, világosbarna haja, és kék szeme van. Első ránézésre életvidám csajnak tűnik, de majd kiderül milyen. Black biztosan ráveti magát. Szegény Kate...
Gyorsan mindenki bemutatkozott neki, és mikor Remus következett, valami érdekeset láttam mindkettőjük szemében. Ajjaj, mi lesz még itt?
-Szia! Lily Evans vagyok.- köszöntem neki mosolyogva.
-Szia! Ashley Montgomery.- ő is ugyanígy tett.
Bementünk a Nagyterembe, ahol már Roxfort összes diákja ott volt.
Uhh szegény csaj. Nem lennék a helyében. Mindenki őt bámulja. Bár nem igazán látszik rajta, hogy zavarban lenne.
A háromlábú szék már ki volt készítve, rajta a teszlek süveggel. McGalagony elkísérte, leültette a székre, majd a fejére helyezte a süveget. A süveg szinte gondolkodás nélkül (már ha egy tárgy tud gondolkodni, de ez most mellékes) mondta ki az "ítéletet".
-GRIFFENDÉL!
A szó hallatán az asztalunknál óriási üdvrivalgás tört ki.
Mivel Ashley még nem ismert senkit, ezért odahívtam magunkhoz. Amint leült mellém figyelmeztettem.
-Vigyázz a feketehajú sráccal! Csak egy jó tanács.-mondtam, mire alig láthatóan bólintott.
-Akkor most bemutatom a többieket. Ugye Remust,és engem már ismersz. Ő itt Kate, Alice, Vic, Lina, Frank, Peter, Sirius, és James.- mutattam sorba, miközben soroltam a neveket.
-Sziasztok! Ashley Mongomery vagyok, de barátoknak csak Ash.-mondta mosolyogva.
-Helló Ash, Sirius vagyok. Mesélj magadról! Szeretnélek közelebbről megismerni. - mondta Black egy "csábos" mosoly kíséretében.
-Még nem vagyunk barátok. -mondta. -Vadbarom.-ezt már csak motyogta magában, de rajtam, és Katen kívűl, még Remus is meghallotta, csak mosolygott rajta.
Hm...kezdem kedvelni a csajt, és úgy látom prefi társam is.
-Megbocsáss, mit mondtál?-kérdezte Black.
-Azt mondtam, hogy kihagyom.- füllentette.
-Na, tényleg, mesélj magadról egy kicsit!- unszolta Alice.
-Oké. Akkor talán a családról mondanék pár szót, és hogy miért jöttem át ide. Szóval, anya boszorkány, apa pedig mugli. Tíz éves koromig Angliában éltem, de mivel apukám kapott egy állás ajánlatot Franciaországban, így oda költöztünk, és így a sulit ott kezdtem, de ismét Angliába költöztünk, ezért átjöttem ide. Nincs testvérem, de van egy macskám, akit Catnek hívnak.- ezen a kijelentésen mindenki kuncogott.
-Eredeti név- mondta Remus mosolyogva.
-Tudom. Ha hiszitek, ha nem én magam találtam ki.- mondta "büszkén".
Már a diákok nagy része elvonult, a klubhelyiségükbe.
-Remus, idő van!- mondtam, majd intettem, hogy mennünk kell őrjáratra.-Ti pedig menjetek lefeküdni, mert még a végén büntetőmunkát kaptok.- jegyeztem meg vigyorogva.
-Visszaélsz a hatalmaddal.- szólt Potter.
-Tudom, de olyan jó.
Mindenki elindult a klubhelyiségbe, mi meg mentünk őrjáratra.
-Hogy nekem mennyire nincs kedvem ezt csinálni! Nem akarok prefektus lenni! McGali is rám szállt. Rád nem?- fakadtam ki.
-Aha.
-Te nem is figyeltél rám, ugye?
-Tényleg tök jó.
-Remus! Figyelj már rám! Hol jár az eszed?!- ráztam meg.
-Bocs. Nem egészen vagyok itt.-mondja bocsánatkérően.
-Hát azt vettem észre. Mégis merre kóvályognak a gondolataid?
-Sehol.- pirult el.
-Áhh, már sejtem.- mondtam.
-Mit sejtesz te?- kérdezte egyre vörösebben.
-Csak nem Ashleeeeeeeeyn gondolkodsz?
-Mi?! Dehogyis! Miért gondolkodnék rajta?
-Háát, nem is tudom. Látom, amit látok. - néztem rá gyanakvóan.
-Mégis mit látsz?
-Szerintem te is nagyon jól tudod.
-Lehet, hogy kezdem sejteni.
-Naa, ezt nem kell szégyellni. Tetszik neked. Ez olyan cukiiiii!
-Mi cuki azon, hogy én neki biztosan nem tetszek?! - kérdezte idegesen.
-Na, én azért nem így láttam.
-Mi a jó Merlin szaros gatyájáról beszélsz?!
-Nyugii, te is tetszel neki.
-Ezt nem hiszem, de mindegy. Egyébként meg, miért beszélsz így? Minden szót elnyújtasz.
-Egy, én pedig biztos vagyok benne. Kettő, mert áááááálmos vagyook. - mondtam egy ásítás kíséretében.
-Szerintem mi is menjünk lefeküdni.
-Oké. És nyugodj meg, tudom, hogy igazam van.
És elindultunk a klubhelyiségbe. Mikor felértünk, elköszöntünk egymástól, és felmentünk a hálókörleteinkbe. Remélem, Ash még nem alszik, s elmondhatom neki a jó hírt. Csalódnom kellett, már húzta a lóbőrt. Akkor csak holnap közlöm vele.